Magamról

Nos, mit is írhatnék... Már húsz éve taposom az élet sarát, és el kell hogy mondjam, élvezek tocsogni benne. Tudod, mindig emlékezetesek azok a pillanatok, amikor az ember ugrik egy nagy seggest a boldogság pocsolyáiba. Persze előfordulhat, hogy utánna napokig törölgetheted a nadrágodról az átmulatott éjszaka foltjait. Kárpótolhat ilyenkor egy újonnan megismert csábos nőszemély, aki készséggel sikálja fényesre a cipődet... Azt hiszem, ezt az elcseszett allegóriát be is rekesztem, még a végén valami meg-nem-értett-művésznek néznek egyesek.

Bevallom őszintén, műszaki informatikát tanulok a Műegyetemen. Az a baj, hogy elég ezen a szakon körülnéznem, és egyből látom, mivé NEM akarok válni. Elegem van a beszűkült, szakbarbár kockákból. (Mély tisztelet a kivételnek!) Köszönöm, de nem kérek napi 8 óra képernyő előtti programozás-zombizásból, vagy féltáblás matematikai képletekkel alátámasztott algoritmus kutatásból.

Ezért csatlakoztam egy diákszervezethez, az BME Management Szakkollégiumhoz, ahol úgy érzem, az élet emberibb oldalába csöppentem. Egy kis szervezés, kapcsolatépítés, üzleti tárgyalások és jó társaság. Azt csinálom, amit szeretek, és el tudom érni céljaimat. Jelenleg  alelnök vagyok és büszke magamra. :)

Zene. 6 éve gitározom. Főleg a rock és metal zenét kedvelem, de meghallgatok bármi mást is, amit igényesnek tartok. Csak ne valami futószalagon gyártott, pofátlanul primitív darabbal szúrják ki a szemem. Kedvenc: Nightwish, Opeth, Therion, In Flames, Children of Bodom, Anathema, MetallicA.

Vonz minden, ami maga nemében egyedi, és egyben igényes. Mind megjelenésben, hangzásban vagy gondolatvilágban. Sajnos a tömegből való kitörési hajlam is trendé vált, szerintem ennél nincs szánalmasabb. Ide jutottunk. Másik probléma, hogy sokan úgy érzik tehetetlenek, és képtelenek változtatni életük folyásán. Én úgy vélem, igenis szembe lehet szállni az élet szürkeségével. Akinek van célja és akaratereje, hogy megvalósítsa azt, az bármit véghez vihet. (ÁMEN!!! HULI)